Barátkozás útján

Bementek a kastélyba és Thaffy lepakolt. Perry szólt Lambert professzornak, hogy vezesse körbe az új diákot nehogy eltévedjen. Végig sétáltak a kastélyban. Ilyesztő hely volt, voltak ott középkori lovagpáncélok amik éltek de bennük nem volt semmi, aztán következett az étkező ami hatalmas volt több ezer diák elfért benne. A tanároknak külön volt asztal és egy kis hely ahol bemondták a bejelenteni valókat.
-Thaffy, mondd csak mit tudsz a kastély történetéről? - kérdezte Lambert professzor.
-Még semmit, eddig azt sem tudtam, hogy létezik ez az iskola - felelte Thaffy.
- Akkor most elmondom a történetét- kezdett bele a mesébe Lambert - 5 hatalmas varázsló épitette meg, eleinte csak menekülésre szolgált. Később a varázslók utódai már iskolának használták. Összeszedték a varázsló ifjoncokat és megtanitották őket a varázslásra. A kastélyban elrejtettek titkos folyosókat, de ezeket a mai tanárok már megtalálták. Végül hoztak ide különös ilyesztő lényeket, hogy segitsék a kastély védelmét. Az idők során rengeteg háború volt itt de ezt a kastélyt egyszer sem tudták elfoglalni.- fejezte be Lambert professzor. Végig mentek egy hosszú folyosón aminek a vége négy fele ágazott szét.
- Ezek hová vezetnek ? - Kérdezte Thaffy.
-Ezek a négy rend Fehér, Fekete, Zöld és Kék házába vezetnek- felelte Lambert. Ekkora a kék rend folyosóján Thaffy meglátta azt a lányt akit a Lee Courtonon is látott. Szép lassan kötelezett, Thaffynak egyre jobban dobogott a szive.
- Sandy- szólt Lambert.
-Igen, professzor úr ? - válaszolt Sandy.
-Körbe vezetné Thaffy urat a kastélyban? -kérdezte Lambert.
-Igen.- felelte Sandy. Ekkor már Lambert ott sem volt. Thaffy és Sandy csak állt, mind a ketten zavarban voltak.
-Balman Sandy a neved, igaz? - törte meg a csendet Thaffy.
-Igen, de ezt meg honnan tudod? -lepődött meg Sandy. Hisz még nem is ismerik egymást de már tudja a nevét.
-Lambert mesélt rólad.- mondta gyorsan Thaffy.
-Igy már értem. -mosolygott Sandy. Ekkor Thaffy közelebb lépett Sandyhoz és meg fogta a kezét. Sandy pedig akarva, akaratlanul de megcsókolta Thaffyt. Sandyék bementek a Kék rendesek házába. Út közben Sandy elkezdett mesélni.
-Van egy húgom őt Balman Deliának hívják, az anyámat Wyman Alicenak és az apámat Balman Smithnek. Ne lepődj meg rajtuk főleg Delián kicsit lökött, mint én - mosolygott Sandy.
- Az jó - nevetett Thaffy,
-A te szüleidet, hogy hivják? - kérdezte Sandy.
-Az... az én szü... szüleim ha.. halott.. halottak- bökte ki Thaffy.
-Sajnálom- hajtotta le a fejét Sandy. Ekkora Thaffy meglátott egy lányt a Kék rendesek házánál. - Ez biztos Delia- virágozott fel Sandy.
- Kit hoztál magaddal, Sandy? - kérdezte mosolyogva Delia.
-Delia, Thaffy, Thaffy, Delia- mutatta be őket egymásnak- Thaffy a barátom - mondta Sandy.
-Az jó -szólt Delia. Sandyék körbevezették Thaffyt a rend házában. Rengetegen voltak bent. A külön volt mindenkinek egy szobája. - De mégis , hogy ismerkedtetek meg ? - kérdezte Delia.
-Lambert szólt, hogy vezessem körbe Thaffy urat- mondta viccesen Sandy. Erre Delia és Thaffy is elnevette magát.
-Még Thaffy urat - hangsúlyozta az " urat " Delia.
-Aztán szokásos módon Lambert eltűnt, Thaffy és én csak álltunk ott. Végül odalépett és megfogta a kezem, én meg megcsókoltam- mondta Sandy.
-Az jó - hallatszott a boldogság Delia hangján, aznap már csak a két lány beszélgetett a szobájukban Thaffyról.
- Jó reggelt - Ébresztette fel egy csókkal szerelmét Sandy.
-Jó reggelt, szóval nem csak álmodtam? - lélegzett fel Thaffy.
-Mit? - nézett értetlenül Sandy.
-Hát, hogy te és én - pirult el. Sandy leült Thaffy mellé.
- szeretlek - súgta Sandy. Thaffy átölelte és megcsókolta.
- Öhm, zavarok ? - szólalt meg egy női hang. A két fiatal hátra nézett és egy lila ünneplőben álló asszonyt láttak.
-Anya, te mit keresel itt ? - lepődött meg Sandy.
-Csak erre jártam és gondoltam benézek, hogy vagytok- felelte nyugott hangon Sandy anyja.- de ki ez az ifijú ember akit oly bőszen ölelgetsz ? -kérdezte.
- Godhold Thaffy a becses nevem, asszonyom. - szólalt meg Thaffy.
-Nagyon örvendek fiatal ember, engem Wyman Alicenak hívnak. Sandy és Delia mamája vagyok- mutatkozott be Alice. Aztán nagy csend lett- Na de hagylak én titeket, látom sok dolgotok van- mosolygott Alice és ment ki az ajtón.
-Jó szia - köszönt el a két fiatal.
-Na de igyekezzünk mert, ha jól tudom bejelentés lesz- mondta Sandy.
-Rendben- öltözött fel Thaffy. Ahogy készen volt már Sandy fogta is a kezét és húzta ki őt az ajtón. Az étkezőbe érve már majdnem mindenki ott volt, utánnuk már csak pár elkóborolt diák jött be az ajtón. Elsőnek a reggeli kezdődött meg, az asztalon minden féle étek megtalálható volt. Egyszer csak nagy csend lett, mindenki a tanárok felé fordult. A helyéről Perry igazgató állt fel.
-Kedves diákok- kedzte meg a beszédet Perry igazgató- Az új diákoknak is köszöntöm és ismertetem a tudni valókat. Az iskola területét elhagyni szigorúan tilos. Továbbá a rend tagjai más rendek házába nem mehetnek át. A kastély emeletén található padlásra felmenni szigorúan tilos. - mondta Perry- Mint tudjátok minden évben vannak játékok. Most a pont gyűjtőssel kezdünk, a tanulmányaik és tetteik során pontokat vagy pontlevonásokat kapnak. Amelyik rend a legtöbb pontot éri el az év végén annak három értelmes kérését teljesitjük.- Ezt a mondatot befejezvén egy tapsvihar követte Perryt.- Sok sikert és kellemes tanévet minden diáknak.- fejezte be a beszédet Perry.- Most pedig néhány új tanár mutatkozik be- Lépett le a dobogóról Perry. A kis gyertyák amik a dobogónál zöld lánggal égtek most átváltozott erős rózsaszin lánggá. Mire végeztek a rózsaszin láng biborvörössé változott.
-Nézd a gyertya lángját? -súgta Delia.
-De érdekes, minden percben világosodik egy kicsit- súgta vissza Sandy.
- Lányok- szólalt meg halkan Thaffy- nézzétek Perryt és Lambertet. - A két tanár ugyanis súgdolózott és Perry arca egyre komorabbá vált.
-Szerintetek miről beszélgetnek ? -kérdezte halkan Delia
-Nem tudom , de elég komolynak látszik.- válaszolta Sandy.
-Végül remélem, hogy könnyen megtanulható lesz a tantárgyam - fejezte be Friderich professzor a beszédét, őt is hatalmas tapsvihar követte.
-Köszönjük az új tanárok bemutatkozóját - szólalt meg Perry.- A megbeszélésnek vége- jelentette ki. Mindenki felállt és elindult az ajtó felé. Sandy már a négyfelé ágazó folyosón jártak amikor Thaffy valami különösre lett figyelmes, meglátott az udvaron a sárkányszökőkút szájánál sirni egy fiút.
-Ki az a fiú?- Mutatott a kút felé Thaffy.
-Kiről beszélsz?- kérdezte a két lány. Thaffy visszafordult a kúthoz de már senki nem volt ott.
-Semmi- mondta értetlenül Thaffy. Hiszen biztosan ott volt és csak egy másodpercre fordult el. Képtelenség, hogy ennyi idő alatt eltőnjön. Miért sirt? kérdezte magában Thaffy, és ,hogy tűnt el olyan gyorsan? Sandyék visszamentek a kék rendesek házába.
Ilyenkor általában tele szokott lenni a rend de most ők hárman voltak csak bent.
-Jajj már alig várom, már csak pár nap- törte meg a csendet Delia.
-Miért, mi lesz akkor ? - kérdezte Thaffy.
-A bál - felelte Sandy.
-Milyen bál ?- kérdezte Thaffy.
-A szüleink meséltek róla. Minden évben megrendezik ilyenkor a négy rend tagjai bármit csinálhatnak. Ezen a napon szinte mindent szabad- Mondta Delia.
-Az jó- mondta Thaffy- kár, hogy csak egyszer van egy évben- mosolygott.
-Igen kár- szólalt meg az eddig csenben ülő Sandy. Ekkor már kezdett a többi kék rendes is bejönni mert kint szakadt az eső. Aztán Thaffy meglátta azt a gyereket akit a sárkány szökőkútnál is látott.
-Sandy- súgta halkan Thaffy- az az a egyerek aki láttam sirni.- mutatott az egyik ágy szélén buslakodó gyerekre.
-Nem tudom, még sosem láttam. De miért kérded ? -kérdezte Sandy Thaffy nem felelt, csak felállt odament és leült a búslakodó fiú mellé. Egy darabig csak nézték a földet.
-Valami baj van ? -kérdezte Thaffy. De semmi válasz. Thaffy felállt és elindult a két lány felé. A fiú aki az ágyon ült Thaffy után nézett és megakadt a szeme Delián. Sandy ezt észre vette és csak mosolygott.
- Na volt valami ? - kérdezte Sandy.
-Nem valami beszédes fajta- felelte Thaffy.
-Még van remény - hajolt közelebb Sandy - az a fiú nagyon nézte Deliát hátha ő szóra tudja bírni- súgta. Thaffy most Deliához fordult.
-Delia, menj oda hozzá és beszélj vele - mondta halkan Thaffy.
-Miért pont én ? Miért nem Sandy - ellenkezett Delia
-Mert tettszel neki - mondta Thaffy
- Na jó - mondta halkan , elpirulva Delia. Felállt az ágyról és odament a fiúhoz - ühm- köhintett egyet, mire a fiú felnézett. - leülhetek ? - kérdezte Delia.
- Persze csak nyugodtan- szólalt meg a fiú.
-Hogy hívnak ? - kezdett bele az ismerkedésbe Delia.
-Brunker Marcus a nevem, téged, hogy hívank ? - érdeklődött Marcus.
- Balman Delia a nevem- felelte Delia. A két új barát egy órán keresztül csak beszélgettek és nevettek. Delia nagyon jól érezte magát Marcus társaságában. Közben Sandyék úgy döntöttek, hogy elmennek aludni.
-Jó éjt- köszönt el Sandy.
-Neked is- köszönt el Thaffy, és lefeküdtek aludni. Thaffynak szörnyű rémálmai voltak a szüleit elvesztően. Kiverte őt a víz és egész este csak forgolódott.
Másnap Marcus lehívta Thaffyt a crox pályára cartót játszani. Nemsokára Sandy is csatlakozott hozzájuk.

-Ti meg milyen játékot játszottok? -nézett furcsán Sandy.
-Cartó- mondta vidáman Marcus.
-A játék lényege, hogy mind a ketten idézünk egy kisállatot, macskát, mongúzt stb és megnézzük melyik tud viccesebben táncolni.- mondta Thaffy.
-De ezek igazi, élő állatok? - kérdezte aggódva Sandy.
-Nem, amilyen állatra gondolunk az jelenik meg és amilyen dologra gondolunk azt csinálja.- mondta Thaffy.
-Értem, az jó lehet- mondta Sandy, és leült a fűre nézni a fiúkat. Ekkor lépteket hallott és úgy érezte, hogy valaki áll a háta mögött. Hátra nézett és Delia állt ott kezében sok nyalánksággal. Delia leült Sandy mellé.
-Vegyél ha kell- nyújtotta oda a kezét Sandynak.
-Kösz már ettem- mondta Sandy. Amikor meglátta Marcus Deliát úgy állt ott, mintha fagyasztó átkot kapott volna. Nem figyelt semmire csak Deliáta. Delia pedig ezt ahogy észrevette nagyon elpirult és zavarba jött. Végül Thaffy látván, hogy barátja tehetetlen, ezért leült Sandy mellé. Át ölelte őt és megcsókolta.
-Beszélhetnénk? - Sandy fülébe Thaffy.
-Persze, miről? - kérdezte Sandy
-Ne itt gyere arrébb- húzta Sandy kezét.- Láttad ahogy Marcus lefagyott amikor megjött Delia?- kérdezte izgatottan Marcus.
-Igen, szerintem tettszik neki - mondta Sandy.
- Igen, nekem mondta is Marcus csak fél bevallani Deliának - mondta Thaffy.
-Majd beszélek a fejével. - átölelte és megcsókolta Thaffyt Sandy. Visszamentek és leültek Deiláékhoz.
-Miről beszélgettetek? - kérdezte Delia.
-Semmi, nem lényeges- mondta halkan Thaffy.
-Jajj Thaffy, ne tagadd már, elhivtál a bálra és én igent mondtam, ez neked nem lényeges? - kérdezte Sandy.
-De de lényeges- mondta Thaffy és átölelte Sandyt.
-De jó neked már van párod - szomorkodott Delia. Ekkor Marcus megfogta Delia kezét és a szemébe nézett.
-Lennél a párom a bálon? - kérdezte Marcus. Delia egy pillanatra lefagyott.
-Igen - mondta boldogan Delia, és megölelte Marcust. De az örömük nem tartott sokáig mert egyre hidegebb és sötétebb lett. A fű szinte már deres volt és ojan sötét volt, mintha éjszaka lett volna. -Mindjárt elsírom magam - mondta egy komor , mély hang, de sehol nem vol egy lélek. Csak Thaffyék voltak kint senki más. A fű deres volt, és ojan sötét volt, mintha éjszaka lett volna. Megjelent egy csuklyás árny.
-Cornwall- mondta Sandy és készítette a pálcáját.
- Fussatok, addig feltartjuk- mondta Marcus.
-Scutum- mondta Thaffy, megjelent előttük egy mágikus pajzs.
-Aspare- mondta mély hangon Cornwall és Thaffyék pajzsa eltűnt.
- Murus, megjelent Marcusék előtt egy fal.- Scutum - megjelent megint a pajzs. A védő bűbájokat Delia küldte.
- Supsidium- mondta Sandy és a fűről elolvadt a dér. Egyre világosabb és melegebb lett. Szárnycsapások hallattszottak és egy tűzcsóva tűnt fel.
-Abrux- mondtabCornwall, az átok eltalálta Marcust és Thaffyt, majd elmenekült. Amit Sandy megidézett az egy főnix madár volt. A két barát összeesett, Sandy oda futott Thaffyhoz, Delia pedig Marcushoz. Pálcáját a sebéhez érintette közben Sandy sírt.
-Ligrari- mondta könnyes szemmel. Ugyanezt Delia megtette Marcussal. A két barát magához tért és a két lány a nyakukba ugrottak.
-Köszönöm - súgta Thaffy Sandy fülébe. Sandyék visszamentek a WDSbe Thaffyékkal. Gyorsan befutottak Perry igazgatóhoz, aki éppaz asztalánál ült és írt valamit.
-Kopogni?- kérdezte mély és nyugott hangon Perry.
- Elnézést igazgató úr, beszélhetnénk? -lihegett a futástól Sandy.
-Talán menekülnek valaki elől? -kérdezte Perry igazgató.
-Nem , de van egy kis probléma- mondta Delia.
- Mondjad, mi a baj ? - mondta Perry.
- Kimentünk a crox pályára Cargót játszani- kezdett bele Marcus.- Aztán egyre hidegebb és sötétebb lett.
- Folytassa. - állt fel az asztala mögül Perry.
- Cornwall volt az, Thaffyt és Marcust Abrux átokkal súlytotta. Ők összeestek, de én és Delia mondtunk egy Ligrari bűbájt és azonnal futottunk ide.- Mesélte izgatottan Sandy. Az eddig derűs arcú Perry most komorrá vált.
Másnap Thaffyék elmentek a zárolt részre a könyvtárban. Ott Sandy levett egy könyvet melyen ősi varázslatok cím volt olvasható.
Gyógyító mágia :
 Obstanitus- vérzés elállítása
Nyílt sebre kell koncentrálni, és próbáljunk meg a lehető legnyugottabbak lenn a varázslat közben. Tapasztaltabbak már belső vérzéseket is el tudnak állítani.
Foxus Exuitus- éles látás
Csukott szemmel kell kimondani a bűbájt, és a kimondás után ki kell nyitni a szemünket. Nyitott szemmel könnyedén megszédülhetünk az újdonságtól.
Vargo Curatio - csonterősítő
Ezzel a gyógyító varázslattal törött csontokat erősithetünk meg. Harcok előtt érdemes elszórni magunkra, hiszen segítségével nehezebben sérülünk meg. Ezeket a varázslatokat Delia kiírta, hogy tudjanak majd gyakorolni.
-Szükségünk lesz egy helyre ahol mindezeket tudjuk biztonságosan gyakorolni. -mondta Sandy.
-De ha Dragoncall sereget gyűjt akkor már most vesztettünk- mondta Marcus. Thaffy fáradt volt és úgy döntött, hogy megy és lefekszik. A többiek a könyvtárban maradtak. Ahogy belépett a szobába egy erős kék fény ütötte meg a szemét és szép lassan egy szakállas alak rajzolódott ki.
-Apa ? - kérdezte halkan Thaffy.
-Igen - felelte mosolyogva a szellem.
- Még is miért jöttél ide? - kérdezte Thaffy.
- Tudom mire készülsz- mondta és hajtota el a fejét a szellem. - Nem fogod elhinni, de régen elfértél a tenyeremen, azt mondtam rólad az anyádnak, hogy a leges legjobb srác lesz belőled. Olyan srác amilyen még nem vélt ezen a világon, és ezt ígérte a gyerekkorod. Öröm volt rád nézni, öröm volt veled minden nap és amikor eljött az idő, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted. De valahol az utad során megváltoztál, már nem vagy önmagad. Hagyod , hogy a varázslók azt mondják rólad, hogy te nem érsz semmit. Mondok valamit amit már amúgy is tudsz, a világ nemcsak napfény és szivárvány, ez egy undok, kegyetlen hely és bármilyen tökös varázsló vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod és soha nem engednek felállni. De nem az számí.t hogy mekkorát ütsz hanrm, hogy mennyi ütést állsz ki amikro talpon kell maradni. Ha tudod, hogy mit érsz akkor menj és küzdj meg azért amir jár és közben viseld el a pofonokat. Mindiig szeretni foglak, akármi lesz, akármi történik, a fiam vagy a vérem a legjobb dolog az életemben, de addig amíg nem hiszel magadban nem lesz saját életed. - mondta könnyes szemmel a szellem. Még utoljára egyszer megsimította fia arcát. Ezt Sandy is látta de nem mert megszólalni. A szellem nem szólt csak köddé foszlott. Sandy odament Thaffyhoz és megfogta a kezét, a másik kezébe adott egy papírt. Thaffy megnézte és a papíron ez állt:
Thaffy serege :

1. Balman Sandy

2. Balman Delia

3. Brunker Marcus.

4. Wolf Bessie

5. Wolf Bridget

6. Wolfgang Peter

7. Wyman Alice

8. Lovie Zina

9. Goldhem Perry

10. Tiberius Maugus

11. Wolman Elisabeth

Thaffy felírta a saját nevét is a papírra, és megölelte Sandyt. Mind kettőjüknek könnyben volt a szeme. Mentek ki az udvarra és útközben meglátták Deliát és Marcust, ahogy csókolóznak. Delia úgy érezte, hogy figyelik őket, kinyitotta a szemét és Thaffy meg Sandy állt ott mosolyogva. Delia és Marcus elpirult azt sem tudták, hogy mit mondjanak.
-Thaffy, találtam egy helyet ahol tudunk gyakorolni - próbált improvizálni Marcus.
-Na és hol? - kérdezte Thaffy.
-Itt nem messze van egy elhagyatott torony- mondta Marcus.
-Báár - vágott közbe Delia.
-Bár, mi ? - kérdezett vissza Sandy.
- Egy kicsikét romos - mondta Marcus.
- Az még belefér - mosolygott Thaffy, és megfogta Sandy kezét , hogy menjenek megnézni a tornyot.

- Szerinted is összejöttek ? - kérdezte Sandy mosolyogva.
- Ó nem biztosan Marcus foga közé akadt valami és Delia  pedig megnézte ...  Ugyan már Sandy, látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. - Mondta vicceskedve Thaffy. Több szó nem esett az újdonsült párról. Csendben voltak amig nem értek a toronyhoz és mind a ketten csak mosolyogtak. A torony nem kicsit volt romos, ha Marcus nem mondja meg, hogy egy tornyot kell keresniük akkor Thaffyék észre sem veszik az épitményt. A torony teljesen romokban hevert, a teteje be volt szakadva és korhadtak voltak a tartó gerendái.
-Ezt majd holnap megcsináljuk - mondta Sandy és már húza is el Thaffyt magával. Sietniük kellett, ha a bálra visszaakartak érni a bálra, ami éjfélig tart.Thaffy Sandyval mig Marcus Deliával táncolt.
-Thaffy Nézd csak - súgta Thaffy fülébe Sandy, és mutatott a tekintetével Perry igazgatóra. Perry igazgató ugyanis Reisen tanárnővel táncolt és elég jól mulathattak ha mindig nevetés hallatszott tőlük.A bálon Maugus professzor kivételével mindenki ott volt. Thaffyék épp a legjobban érezték magukat amikor Perry igazgató szólt, hogy éjfél van és a fiataloknak véget ért a bál. Sandyék elindultak a Kék rendesek házába.
-Ez nagyon jó volt- mondta Sandy. Thaffy csak egy mosollyal válaszolt. Sandy észre sem vette, hogy Thaffy szobájában van. Másnap Daisy ébresztette fel őket a hangos dorobolásával. Elsőnek Thaffy ébrett fel, oldalra nézett és mellette feküdt Sandy, de nem volt rajta semmi ruha.Sandy elkezdett mozgolódni, kinyitota a szemét és látta Thaffyt. Mind a ketten tudták, hogy mi történt az éjszaka de nem beszéltek róla, úgy tettek ,mintha megsem történt volna.
- Jó reggelt - szólalt meg Sandy nyújtózkodás közben.
-Neked is jó reggelt, fel kéne öltöznöd, nem ? - Kérdezte Thaffy. Sandy ekkor vette csak észre, hogy nincs rajta semmi, gyorsan ami ruhát talált azt felvette magára.Lementek a nagy terembe ahol már folyt az étkezés. Deliálk mellett még volt pont két hely ahova Thaffy és Sandy letudott ülni. Mindenki evett és közben pár gyerek és tanár beszélgetett.
- Hallom Sandy jól elvoltál az este - mondta Delia halkan.
- Ezt meg miből gondolod - kérdezte meglepőtve Sandy. Most Delia közelebb hajolt Sandyhoz.
-Láttunk ma reggel titeket Thaffy ágyában  ne is tagadd   - súgta Delia.Sandy most próbált úgy tenni, mint aki nagyon éhes és csak enni szeretne semmi mást. De amit Delia látott az igaz, és ezt tudják mind a négyen.- Hallotáttok, hogy a Dvergar-ok elkezdték újra a páncél és fegyver gyártást az isteneknek ? - súgta a Delia melett ülő fiú.
- És az mit jelent ? - halotta megint Delia.
-Azt, hogy Nidhogg támadást inditott az istenek ellen.
-Sandy menjünk el Perry igazgatóhoz - súgta aggodalmaskodva Delia.
- Minek - kérdezte értetlenül Sandy, de Delia arcán látszott az ilyettség. Thaffy felállt és Deliával elment Perry igazgatóhoz.
- Mi a baj Delia ? - kérdezte Thaffy.
-Semmi, semmi - mondta Delia. Odaértek az ajtóhoz, Delia bekopog.
- Szabad - mondja egy mély komor hang.- Delia kisasszony - lepődött meg Perry - Mi járatban ? - kérdezte.
-Léteznek istenek ? - vágott bele a közepébe Delia. Perry azt se tudta mit mondjon.
- Ülj le kérlek - mondta Perry. - Thaffy te is ülj le - mutatott a székre.
-Léteznek ? - ismételte meg a kérdést Delia.
- Igen. - De erről tudnotok kéne - mondta Perry.
- Még is honnan ? - vágott közbe Thaffy. Perry szava megint elakadt.
- Meséljen az Istenekről - kérlelte Delia.
- Van Zeusz az olimposzi istenek között a leghatalmasabb. Zeusznak sikerült felülkerekednie testvérein, a többi istenen. Sikerült kivívnia valamennyi megbecsülését, tiszteletét. A titánok és a gigászokkal vívott háború után pedig elismerték őt uruknak az istenek és az emberek atyjának. Villám volt az ő fegyvere, hatalma a földre és az égre egyaránt kiterjedt. Zeusz alakváltó, teljesen el tud vegyülni az emilek és a varázslók között.
Hádész: Kronosz és Rheia negyedik gyermeke, a legidősebb fiú, Hesztia, Démétér, Héra, Poszeidón és Zeusz testvére, az Alvilág fejedelme.
Poszeidón :Kronosz és Rheia második fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Zeusz testvére, a tenger istene, a tizenkét főisten egyike.Korlátlan ura és parancsolója volt a tenger birodalmának, királya volt valamennyi tengeristennek és ura az összes tengeri állatnak. A Küklópszok által kovácsolt háromágú szigonyával uralkodott a vizeken, mellyel óriási vihart tudott támasztani a tengeren, de intésére lecsillapult a leghatalmasabb hullám is. Ha szigonyát a földbe vágta, földrengés keletkezett, ezért „Földrázónak” is nevezték. - Perry még elmesélte az összes istent és tulajdonságát, ezeket pedig érdeklődve hallgatta a két fiatal varázsló.

Oldal: Barátkozás útján. ( 2. fejezet )
Godhold Thaffy - © 2008 - 2026 - akonyvem.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat